Forró vízes kádban

kényeztetem lágyan fáradt testemet.

Agyam kikapcsol

semmit se gondol kicsit megpihen,

Bár néha felmerűl,

nem jó igy egyedűl. Kéne egy pasi!

Érzem legbellűl:

az idő gyorsan repűl. Jöjjön már valaki!

 

Vajon merre jár az a hős kapitány,

aki önfeláldozosat játszik?

Tudja merre jó az irány

jól navigál, ez tisztán látszik!

Aki megtalál a világ végén,

és védene a csúnya rossztól.

Lángra gyújtja kicsiny szívem

elolvadok ahogy csókól.

Vajon merre jár az a hős kapitány,

akinek én vagyok a kincses sziget?

Ha gáncsolná is száz akadály,

ő legyűrné sorba mindegyiket!

Képes értem megküzdeni,

a félszemű kalózokkal.

Ő figyelmes, és nem csak igér,

és elhalmozna minden jóval.

Szóval....hol van?

​

Nyakig elmerűlve,

vizem már kihűlve, végűl feldereng.

Lassan ki kell mászni,

nem fogsz rámtalálni elveszítelek.

A kádnyi oceánt

kis hajód szeli át habjain hasít.

Mint szél mi tovaszáll,

ábránd vagy csupán? Hát kiálts valamit!